Kedves elhanyagolt olvasók (az a pár darab, akiről tudok/tudunk, hogy olvassátok blogunkat)!

Legutóbbi bejegyzésünk (Homo Pasiens) óta, úgy tűnt, mintha a hozzánk közelálló PP-k javítani kívánnának helyzetükön, vagy inkább csak a besorolásból óhajtanának kimászni. Egy hét alatt felgyorsulni látszottak az események, de mostanra már egy csiga gyorsabban halad át az úttesten, mint ahogy a mi életünk zajlik. Azt hiszem PP-ink hóakadályba ütköztek.

Hatalmas hótorlasz figyelhető meg Magyarország nyugati valamint délnyugati részén. Ez a hótorlasz érzelmi befagyásokkal jár együtt, melyet sajátos módon lehet csak orvosolni. Mindenképp valami meleg, forró helyet javasolnánk a drága kis PP-knek.

Mivel nincsenek a helyzet magaslatán, Allie-val ismét ketten maradunk egymásnak, persze ez is csak akkor kivitelezhető, hogy ha holnaptól nem fényévek választanak el minket egymástól. Mira agyi továbbképzésre érkezett az ország egy nagyon veszélyes pontjára, ahol sötétkék-piros-zöld-fekete-lila színű jelzések léptek életbe. Haza jutási esélyei a nullával egyenlők…egyenlőre. Miközben én ezzel a hatalmas dilemmával küszködök, Alli-nak is világméretű problémákat kell megoldania szerény, mindenféle riasztásoktól mentes kisvárosunkban. Karácsonyi köröm színösszeállításának kérdése eddig sajnos nem tekinthető megoldottnak, hiszen kis városunkba Allie által érkezett a Mikulás, akit Allie a hóna alá csapva vitt a city centrumba, hogy ott aztán félreérthető pozitúrák közepette a padhoz kötözze, kiélve ezzel Mikulás-erotikus vágyait, ha már máson nem élheti ki ez irányú elképzeléseit.

Szóval mivel még nem találtuk meg a TP-ket,vagy különböző akadályok húzódnak még a TP és közöttünk, ezért senki nem részesülhet abban a fantasztikus vizuális élményben, hogy láthat minket szexi mikuláslány cuccban, amit a New Yorker-ben kinéztünk magunknak.

Talán majd jövőre

Addig is legyen mindenki rossz, hóhóhóhóóó

Allie&Mira