Kedves Elhanyagolt Olvasók!
Elindítottuk Mirával közösen ezt a fantasztikus, sziporkázó blogot mert mindketten úgy éreztük, rengeteg felesleges szabadidővel és energiával rendelkezünk, amit ha már egy TP-n nem tudunk levezetni, levezetjük hát a blogon grafomán módon. Erre mi történik velem? Ilyen is csak velem történhet, hogy egyszer csak leveti a barátság álruháját egy TP és én meg rácsodálkozok, hogy basszus egy TP! Na de ne örüljünk, annyira még nem tökéletes mert az már túl tökéletes lenne! Ezúton üzennék neki annyit, hogy: 999. És ő tudja mi az az 1 ami az ezerhez hiányzik!
Szegény Mirának szívás volt a hétvége, két vizsgája is volt, aztán mikor ünnepelni lehetett volna akkor nem elég hogy nem vitte magával a pénztárcáját amiben életmentő (vagyis élet ellenes) szer volt, de még a Hubertust sem élvezhette felhőtlenül, egy kedves barátnője miatt. Aztán mikor mindent frusztrációjával együtt hazatömegközlekedte magát kicsiny városunkba, akkor meg engem kellett fuvaroznia, és nézhette az aggodalmas de egyben vigyorgó fejemet:)
Na megyek aludni, mert náthás vagyok és álmos és TP eltűnt az internet éterében.
Allie
